Boldogság a pszichológiában

A boldogság megkülönböztethető mind a negatív érzelmektől (mint például a szomorúság, a félelem és a harag), mind pedig más pozitív érzelmektől (mint például a szeretet, az izgalom és az érdeklődés). Ez az érzelem gyakran együtt jár egy bizonyos arckifejezéssel: a mosollyal.

A különböző jelentések

A világ minden táján élő emberek általában hasonlóan értelmezik a boldogságot, és képesek felismerni másokban a boldogságot. Ennek eredményeként a boldogság konkrét érzelmét gyakran a kevés számú alapérzelem egyikeként tartják számon, amelyek nem bonthatók le alapérzelmekre, és amelyek más, összetettebb érzelmek kialakításában kombinálódhatnak (sőt, néha ez az egyetlen pozitív érzelem, amelyet alapérzelemnek tekintenek). Így a boldogság fontos fogalom az érzelmeket vizsgáló kutatók számára.

Arisztotelész: Boldogság

Arisztotelész etikai megközelítése teleologikus. Ha az életet érdemes élni, érvelése szerint, akkor annak mindenképpen valami olyan dolog érdekében kell történnie, ami... Egy egész kutatási terület alakult ki a szubjektív jóllét átfogóbb fogalma körül, amelyet nem egy konkrét pillanatnyi érzelem, hanem a boldogsággal kapcsolatos jelenségek széles köre jellemez. Amint az várható volt, az ilyen módon boldog emberek általában gyakori pozitív érzelmeket és ritkán negatív érzelmeket élnek át.

A boldogságnak ez a tágabb formája azonban nem pusztán érzelmi jellegű: kognitív összetevője is van. Amikor a boldog embereket arra kérik, hogy gondoljanak vissza életük körülményeire és eseményeire, hajlamosak ezeket a körülményeket és eseményeket pozitívan értékelni. Így a boldog emberek arról számolnak be, hogy elégedettek az életükkel és az életük különböző területeivel. Érdekes módon a boldogság e különböző összetevői nem mindig fordulnak elő egyazon személyen belül.

Lehetséges, hogy valaki sok negatív érzelmet él át, mégis elismeri, hogy az életkörülményei jók. Például valaki, aki szegényekkel, betegekkel vagy nincstelenekkel dolgozik, gyakori negatív érzelmeket élhet át, de ugyanakkor elégedettnek is érezheti magát az életével, mert a munka megéri. Hasonlóképpen, azok az emberek, akik sok időt töltenek hedonista élvezetekkel, gyakori pillanatnyi pozitív érzelmeket élhetnek át, de azt is érezhetik, hogy az élet üres és értelmetlen. A szubjektív jóllét kutatóit azok a különböző tényezők érdeklik, amelyek befolyásolják ezeket a különböző összetevőket.

Tanulmány és értékelés

A pszichológusokat két okból érdekli a boldogság. Először is, a pszichológusok azért tanulmányozzák a boldogságot, mert a laikusokat érdekli a boldogság. Amikor a világ minden tájáról megkérdezik az embereket, hogy sorolják fel a számukra legfontosabb dolgokat, a boldogság következetesen a lista élén áll. Az emberek a boldogság elérését fontosabbnak tartják, mint a pénzszerzést, a jó egészség megőrzését, sőt még a mennyországba jutást is. A pszichológusok úgy vélik, hogy a boldogsággal összefüggő tényezők tanulmányozásával segíthetnek az embereknek a boldogság elérésében.

A másik ok, amiért a pszichológusok a boldogságot tanulmányozzák, az az, hogy az embernek a világra adott értékelő válaszai információt nyújthatnak az emberi természet alapvető jellemzőiről. A pszichológiai elméletet vezérlő egyik legalapvetőbb alapelv az, hogy az embereket és az állatokat az motiválja, hogy a világ azon dolgaihoz közeledjenek, amelyek örömet okoznak, és elkerüljék a világ azon dolgait, amelyek fájdalmat okoznak. Feltehetően ez a viselkedés olyan adaptív mechanizmusok eredménye, amelyek a szervezeteket az erőforrások felé és a veszélyektől távolabb irányítják.

Ha ez így van, akkor sok embernek a világra vonatkozó értékelő reakcióinak hasznosnak és tanulságosnak kell lennie. Egyes pszichológusok például azt állítják, hogy az embereknek alapvető szükséglete, hogy erős és támogató társas kapcsolatokat tapasztaljanak. Állításuk alátámasztására a szubjektív jóllét területéről származó bizonyítékokra hivatkoznak - az ember társas kapcsolatai megbízhatóan összefüggnek a boldogságával. Így a boldogság összefüggéseinek katalogizálása fontos információkkal szolgálhat az emberi természet jellemzőiről.

A tudományos vizsgálatok eredményei több tendenciát is feltárnak. Például amikor a kutatók arra kérik az embereket, hogy számoljanak be a boldogságukról, a válaszok általában konzisztensek az idő múlásával: azok az emberek, akik most azt mondják, hogy boldogok, általában azt is mondják, hogy boldogok, amikor a jövőben újra megkérdezik őket. Mivel az emberek életkörülményei általában nem változnak olyan gyakran, a boldogságmérések stabilitása alátámasztja azt az elképzelést, hogy ezek a mérések valóban ezt a fontos konstrukciót mérik.

Emellett a kutatások azt mutatják, hogy amikor életesemények következnek be, az emberek boldogságról szóló beszámolói ennek hatására változnak. Talán még ennél is fontosabb, hogy amikor a pszichológusok különböző módokon próbálják felmérni a boldogságot, úgy tűnik, hogy ezek a mérések mind ugyanarra a válaszra jutnak. Amikor például a kutatók arra kérik az embereket, hogy adjanak önértékelést a boldogságról, azok általában egyetértenek a boldogságról szóló informátorjelentésekkel, vagyis a barátok és ismerősök által adott értékelésekkel.

Továbbá a pszichológiai tesztek - például azok, amelyek arra kérik az alanyokat, hogy egy percen belül soroljanak fel annyi pozitív emléket, amennyit csak tudnak - szintén meghatározhatják, hogy ki a boldog, anélkül, hogy a boldogság kifejezett megítélését kérnék, és ezek a mérések szintén hajlamosak megegyezni az önbevallásokkal. A pszichológusok még az agyban is találnak bizonyítékot a boldogságra: az agyi aktivitás bizonyos mintázatai megbízhatóan összefüggésbe hozhatók a boldogsággal.

Amikor a pszichológusok nyomon követik az emberek boldogságszintjét, a legtöbb ember arról számol be, hogy legtöbbször enyhén pozitív hangulatban van. Ezen túlmenően, amikor a pszichológusok megkérik az embereket, hogy értékeljék általános életelégedettségüket, a legtöbb ember a semlegesnél magasabb pontszámokról számol be.

Ez a kutatási eredmény nem korlátozódik a viszonylag jómódú mintákra (mint például a pszichológiai vizsgálatokban gyakran megkérdezett egyetemisták). Ehelyett a világ számos nemzetének számos különböző népességében megismételték. Így amikor a pszichológusok a boldogság összefüggéseit vizsgálják, általában olyan tényezőket keresnek, amelyek megkülönböztetik a nagyon boldogokat az enyhén boldogoktól, nem pedig a boldogokat a szerencsétlenektől.

A boldogság előrejelzői

A pszichológusok számos meglepő következtetésre jutottak a boldogság előrejelzőinek keresése során. Sok olyan tényező, amely elsőre eszünkbe juthat, úgy tűnik, nem játszik jelentős szerepet a boldogságban. Például, bár az emberek törekszenek arra, hogy jól fizető állást szerezzenek, és a lottónyereményről álmodoznak, a jövedelem nem korrelál erősen a boldogsággal. A gazdag emberek boldogabbak, mint a szegényebbek, de a különbség nem túl nagy.

Amint az várható volt, a pénz és a boldogság közötti kapcsolat a legerősebb a nagyon szegény csoportok és a szegény országok körében. A jövedelem a jövedelemszint emelkedésével egyre kisebb boldogságnövekedéshez vezet. Az egészség szintén szerepet játszik a szubjektív jólétben, de az összefüggések ismét meglepően kicsik. A reprezentatív népesség körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az objektív mérések (beleértve az orvosi jelentéseket, a kórházi látogatásokat és a tünetek listáját) nagyon gyenge korrelációt mutatnak a boldogsággal.

A szubjektív jelentések (például az egyén saját értékelése az egészségi állapotáról) általában erősebben korrelálnak, de még ezek az összefüggések is legfeljebb mérsékelt mértékűek. Ezenkívül, bár a súlyos egészségügyi problémákkal, például bénító gerincvelő-sérülésekkel küzdő emberek jóval kevésbé boldogok, mint a nem sérült emberek, a különbség nem olyan nagy, mint azt egyesek várnák. Még a nagyon súlyos betegségben szenvedők is általában semlegesnél magasabb boldogságértékekről számolnak be.

Az a tényező, amely a legszorosabban kapcsolódik a magas boldogságszinthez, a társas kapcsolatok. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy az erős társas kapcsolatokkal rendelkező emberek általában magasabb szintű jólétről számolnak be. Más területekhez hasonlóan a kapcsolatok minőségéről és a kapcsolatokkal való elégedettségről szóló szubjektív jelentések mutatják a legmagasabb korrelációt a szubjektív jólléttel.

De még az objektívebb mérőszámok is, beleértve a közeli barátok számát, az adott személynek a társadalmi szervezetek számát, amelyekhez az adott személy tartozik, és a másokkal együtt töltött idő mennyiségét, mind kis vagy közepes korrelációt mutatnak a boldogsággal. Amint az e kutatások alapján várható volt, a társas kapcsolatok bizonyos típusai is fontosak a szubjektív jóllét szempontjából.

A családi állapot például a boldogság egyik legerősebb demográfiai előrejelzője. A házas emberek következetesen magasabb szintű boldogságról számolnak be, mint az egyedülállók, akik nagyobb boldogságról számolnak be, mint az özvegyek, elváltak vagy külön élők. Érdekes módon azonban nem úgy tűnik, hogy a házasság önmagában magasabb szubjektív jólétet okoz.

A longitudinális tanulmányok azt mutatják, hogy az emberek csak a házasságkötésük környékén kapnak egy kis lökést a boldogságban, és gyorsan alkalmazkodnak az alapszinthez. A házas és nem házas emberek közötti különbségek elsősorban a válás és az özvegység tartós negatív hatásainak, valamint olyan szelekciós hatásoknak tudhatók be, amelyek valójában a boldog embereket hajlamosíthatják a házasságra.

Egyéb meghatározó tényezők

Más demográfiai jellemzők is gyenge összefüggést mutatnak a boldogsággal. A vallásos emberek általában nagyobb boldogságról számolnak be, mint a nem vallásos emberek, bár e hatások mértéke attól függően változik, hogy a vallásos hitet vagy a vallásos viselkedést mérik. Az olyan tényezők, mint az intelligencia, az oktatás és a munkahelyi presztízs szintén csak kismértékben kapcsolódnak a jóléthez. Úgy tűnik, hogy a boldogság nem változik drámaian az élettartam során, kivéve talán az élet legvégén, amikor a csökkenés némileg meredek. Ezenkívül a szubjektív jólétben a nemek közötti különbségek nem nagyok.

A külső körülmények viszonylag gyenge hatásával szemben a kutatások azt mutatják, hogy a belső tényezők erős szerepet játszanak a szubjektív jóllétben. A boldogsággal kapcsolatos változók egyéni különbségei már az élet korai szakaszában megjelennek, idővel stabilak, és legalább részben öröklődnek. A viselkedésgenetikai vizsgálatok például azt mutatják, hogy az egypetéjű ikrek, akik külön nevelkedtek, meglehetősen hasonlóak boldogságszintjüket tekintve, mint a külön nevelkedett ikertestvérek. Ez arra utal, hogy a gének fontos szerepet játszanak.

A legtöbb becslés szerint a szubjektív jóllét összetevőinek örökölhetősége a pozitív érzelmi állapotok esetében 40-50 százalék körüli, a negatív érzelmi állapotok, a depresszió és a szorongás tekintetében pedig 30-40 százalék közötti. A személyiségkutatók kimutatták, hogy e genetikai hatások legalább egy része a konkrét személyiségjegyek boldogságra gyakorolt hatásának tudható be. Az extraverzió stabil személyiségjegye például mérsékelten korrelál a pozitív affektussal (vagyis a pozitív érzelem érzésével), és kisebb mértékben az élettel való elégedettséggel és a negatív affektussal (vagyis a negatív érzelem érzésével).

A kifelé forduló, asszertív és társaságkedvelő emberek általában intenzívebb és gyakoribb pozitív érzelmekről számolnak be. Ez az összefüggés olyan erős, hogy egyes pszichológusok még azt is felvetették, hogy a két konstruktumot - az extraverziót és a pozitív affektust - ugyanazok a mögöttes fiziológiai rendszerek irányítják. Hasonlóképpen, a kutatók kimutatták, hogy a neuroticizmus alapvető személyiségjegye mérsékelten vagy erősen korrelál a negatív affektussal (és ismét, kisebb mértékben az élettel való elégedettséggel és a pozitív affektussal).

Ez és a boldogság és a tulajdonságok (beleértve az olyan tényezőket, mint az optimizmus és az önbecsülés) közötti kapcsolatokra vonatkozó egyéb kutatások azt mutatják, hogy a személyiség erős szerepet játszik az emberek szubjektív jóllétében. Van egy népszerű elképzelés, miszerint az emberek világnézetének befolyásolnia kellene a boldogságukat. Egyes emberek mindig a dolgok jó oldalát keresik, és feltehetően ez a pozitív szemléletmód alakítja az általuk érzett érzelmeket. A pszichológusok is úgy vélik, hogy a világról való gondolkodásmód összefügg a boldogság jellemző szintjével.

Számos kutatás foglalkozott már azzal, hogy megvizsgálja azokat a kognitív folyamatokat, amelyek befolyásolják az ember szubjektív jóllétét. Sok kutató vizsgálja például, hogy a társas összehasonlítási folyamatok milyen szerepet játszanak a boldogságban. Kezdetben a pszichológusok úgy gondolták, hogy az emberek úgy értékelik saját életük körülményeit, hogy összehasonlítják azokat mások életkörülményeivel.

Azoknak az egyéneknek, akik rosszabbul élnek, mint a körülöttük élő emberek (más szóval, a felfelé irányuló összehasonlításokat tapasztaló embereknek) boldogtalanságot kellene tapasztalniuk; azoknak az egyéneknek, akik jobban élnek, mint a körülöttük élő emberek (más szóval, a lefelé irányuló összehasonlításokat tapasztaló embereknek) boldogságot kellene tapasztalniuk. Bár ez a hatás előfordulhat, más kutatások azt sugallják, hogy a folyamatok egy kicsit bonyolultabbak. Egyrészt a felfelé és lefelé irányuló összehasonlítások egyaránt vezethetnek a boldogság növekedéséhez vagy csökkenéséhez.

Az emberek ránézhetnek valakire, akinek jobb a sorsa, és azt gondolhatják, hogy vagy ők teljesítenek szörnyen rosszul ehhez képest, vagy a másik személy példaként szolgál egy olyan teljesítményre, amely felé ők is törekedhetnek. Nyilvánvaló, hogy e két értelmezésnek eltérő hatást kell gyakorolnia a boldogságra. Ráadásul a kutatások azt mutatják, hogy a boldog és boldogtalan emberek gyakran különböző embereket választanak összehasonlítási alapnak.

A boldog emberek olyan összehasonlító személyeket választhatnak, akik a boldogságuk fenntartását szolgálják; a boldogtalan emberek olyan összehasonlításokat választhatnak, amelyek kevesebb boldogsághoz vezetnek. A társadalmi összehasonlítás tehát bonyolult módon befolyásolja a boldogságot. A pszichológusok azt is kimutatták, hogy a célok és a törekvések befolyásolják a boldogságot. Nem meglepő, hogy azok az emberek, akik gyorsan közelednek egy célhoz, általában magasabb boldogságszintet tapasztalnak, mint azok, akik lassabban közelednek egy célhoz.

De a kutatások azt is kimutatták, hogy egyszerűen az, hogy fontos célok vannak, nagyobb boldogsággal jár együtt. Feltehetően az ilyen célok által teremtett céltudatosság megvédheti az embereket az átmeneti kudarcok negatív hatásaitól. Érdekes módon az emberek által választott konkrét célok is befolyásolhatják a boldogságukat. A kutatások szerint fontos, hogy olyan célokat válasszunk, amelyek kihívást jelentenek, de nem elérhetetlenek.

Funkciók

Bár az emberek hajlamosak a boldogságra úgy gondolni, mint egy általuk kívánt eredményre, nem pedig mint olyan eszközre, amelyet további célok elérésére lehet használni, a pszichológusok elkezdték feltenni a kérdést, hogy milyen funkciót szolgál a boldogság. Az egyik legismertebb elmélet, amelyet Barbara Fredrickson amerikai pszichológus dolgozott ki 1998-ban, azt állítja, hogy a boldogság (pontosabban a pozitív érzelmek) funkciója az, hogy kiszélesíti az ember gondolkodását és gyarapítja erőforrásait.

Ezen elmélet szerint a pozitív érzelmek arra késztetik az embereket, hogy kreatívan gondolkodjanak és új dolgokat próbáljanak ki. Ennek eredményeképpen a boldog emberek új megközelítési módokat, új érdeklődési köröket, új társas kapcsolatokat, sőt új fizikai képességeket is kifejleszthetnek. Mindezek a hatások pozitív eredményekhez vezetnek az emberek életében. A pszichológusok kísérleti és longitudinális vizsgálatokkal kezdték el meghatározni, hogy a pozitív affektus szerepet játszik-e a jövőbeli pozitív eredményekben.

Ezek a tanulmányok bizonyítják, hogy a boldog emberek társaságkedvelőbbek és együttműködőbbek, mint a boldogtalanok, egészségesebbek, mint a boldogtalanok, és több pénzt keresnek, mint a boldogtalanok. Számos tanulmány még azt is kimutatta, hogy a boldog emberek tovább élnek, mint a boldogtalanok (és ez nem csak annak köszönhető, hogy a boldog emberek általában egészségesek). Tehát, bár a legtöbb ember azért akar boldog lenni, mert az jó érzés, ez a vágyott cél más pozitív eredményekhez is vezethet az életében.