Az 1956-os forradalom ünnepe

E nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet. Ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség 1956 nélkül, melyben Magyarországnak ismét helye van. Az 56-os meghurcoltakkal és üldözöttekkel, erdélyi magyarok ezrei kerültek börtönbe, vagy a bitófa alá. Ők voltak azok, akik az aradi vértanúk áldozatához közösen tették hozzá a magukét.Ők sem hősnek születtek, csak reménytelenül szabadnak, akikre a hősi napok múltával lesből csapott le a szabadságtól rettegő hatalom.

Amikor az 56-os Budapestre és az egész Magyarországra gondolunk, akkor Kolozsvárra, Temesvárra és Erdélyre is gondolnunk kell, kegyelettel meghajolva az áldozatok előtt. Hiszen a magyar forradalmat itt is ezrek és ezrek éltették, hogy aztán megbüntesse őket is a hatalom megfélemlítő ereje.

Az az 56-os lyukas zászló, amely ma Strasbourgban az Európa Tanács székhelyét ékesíti, már régen a közös Európa egyik szép jelképe. Emlékezzünk Mindszenthy bíboros beszédét,  Nagy Imrének az ENSZ tagállamai hoz intézett segélykiáltását e napon, a nemzeti ünnep napján.

Legfőbb üzenete ennek az  ünnepnek, hogy ennek a kicsi országnak minden baja közös baj, hogy nem mindegy van –e, vagy nincs vallási tolerancia, és ha van,  annak hol a határa, hogy egész múltunkkal és jelenünkkel megyünk Európába, vagy sem. Amennyiben az összetartozás, az egymás iránti szeretet és megértés, a hit , és remény fogja sugallni ezen ünnep emlékét, akkor megérthetjük  ünnepeink értelmét és üzenetét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.

A nemzeti ünnep történelmi háttere 

Ahogy az orosz erők felülkerekedtek a nácikon a második világháború alatt, egy „vasfüggöny”  választotta szét  Európát kommunista és kapitalista szekciókra.Hazánk  a függöny „rossz”oldalára került így 1945-től 1956-ig a szovjetek által támogatott helyi kommunisták uralma alá került.

Egy diák tüntetés kezdődött Budapesten 1956 október 23-án, amihez több ezer tüntető csatlakozott, és együtt vonultak a parlamenthez. Rádióműsort is sugároztak a Szabad Európa Rádión és meg próbáltak elfoglalni egy rádió állomást is, hogy  közöljék az üzenetüket.

A rendőrség letartóztatott néhány embert, majd az ő szabadságukat követelő tömegbe lőttek. Egy diákot, aki a lövések miatt halt meg, magyar zászlóba csavartak és szimbólumként a tömeg felé emeltek. A forradalom uralta a területet egy ideig  milíciák alakulnak  és megdöntötték a magyar kommunista kormányt. Kis ideig szabad kormány volt és a konfliktusok csökkentek.

Azt mondták, hogy visszavonják az erőiket és elhagyják Magyarországot, a Szovjet Unió november 4-én hirtelen támadást indított. 30.000 feletti  orosz katonával és 1100 tankkal foglalták vissza Budapestet és a vidéket. November 10-re a felkelést teljesen leverték.

Utána  hónapokig tömeges letartóztatások és feljelentések történtek. 1957 januárjára az új szovjetek által létrehozott kormány elnyomta az összes ellenzéket. Kezdeti sikerek és a Sztálin szobor lerombolásának ellenére minden rosszul végződött.

Több, mint 3000 forradalmárt megöltek és 13.000  sebesült volt.A  szovjet katonák közül 722 halt meg és 1250 sebesült meg. 1991-ben és 1992-ben is Oroszország – pontosabban Borisz Jelcin – hivatalosan is bocsánatot kért Magyarországtól az 1956-os brutális leigázás ért.

Nemzeti ünnepként ünnepeljük október 23-mat. Munkaszüneti nap. Bárcsak többen lennének akik nemcsak a szabadnapra gondolnak, hanem a hősökre akik életüket vesztették a mi szabadságunkért.Méltó megemlékezést érdemelnének.